Aranybilincs Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

sejtette, hogy h�ttenfeldei gyerek vagyok. Hallottam, hogy megrend�lt az eg�szs�ge, szeretne
nyugalomba vonulni, �s m�r hosszabb ideje keres utódot mag�nak. Gondolhatj�k, hogy k�t
k�zzel kaptam a lehetQs�gen. �r�ltem, hogy �pp itt kamatoztathatom a k�pess�geimet. B�r
ezzel jótevQmnek t�bb� nem fejezhettem ki a h�l�mat, rem�lem, szolg�lataimmal legal�bb az
�r�k�seinek haszn�lhatok. JólesQ �rz�ssel t�lt el, hogy r�m b�zt�k jótevQm �letmqv�nek
folytat�s�t, amelyen az Q szellem�ben szeretn�k munk�lkodni. Rem�lem, nagys�gos
kisasszony, ezek ut�n elhiszi, hogy teljes erQmbQl, legjobb tud�som �s k�pess�geim szerint
iparkodom t�rleszteni becs�letbeli adóss�gomat. Azt sem felejtettem el, kinek a kezecsk�je
ny�jtotta �t nekem azt a pap�rt, amely megnyitotta elQttem a fQiskol�ra vezetQ utat.
Utolsó szavaiból annyi Qszinte melegs�g csend�lt ki, hogy Ollynak az arc�ba sz�k�tt a
v�r.
- Sajnos �n m�r nem eml�kszem arra a tal�lkoz�sra, igazgató �r. Mostan�ig szil�rd
meggyQzQd�sem volt, hogy ma l�ttam elQsz�r.
Valberg mosolygott.
- Hogy is eml�kezhetne, nagys�gos kisasszony, hiszen m�g p�tt�m gyermek volt. Nekem
viszont m�lyen belev�sQd�tt az eml�kezetembe.
Olly eg�szen k�l�n�s �rz�ssel �lt Valberggel szemben. Valami eddig ismeretlen melegs�g
t�rt fel a lelk�ben, valami rejtelmes var�zs �radt fel� ebbQl a f�rfiból. Az igazgató jós�gos,
ny�jas mosolya, amely annyira megfiatal�totta, �s amely egy�ltal�n nem illett feszes, kem�ny
von�saihoz, ostoba, felfoghatatlan módon megdobbantotta a sz�v�t. �s az erQt sug�rzó
szemp�r, amelybQl eltqnt a parancsoló szigor, ha tal�lkozott a tekintet�k, saj�ts�gos
fesz�lts�get teremtett benne, amit m�gsem �rzett kellemetlennek.
�let�ben elQsz�r fogta el az �br�ndoz�s, a kisl�nyos v�gy valami csod�latos, meseszerq,
soha nem ismert ut�n.
De hamar felriadt ebbQl az �lmodoz�sból, �s mereven kih�zta mag�t, mintegy harcias
v�dekez�sk�nt egy titokzatos ellens�ggel szemben. Eg�szen hqv�snek �s kim�rtnek hallotta a
saj�t hangj�t:
- �gy persze mindj�rt �rthetQ, hogy ennyire r�vid idQ alatt kiismerte mag�t
H�ttenfeld�ben. Rem�lhetQleg megtal�lja a sz�m�t�s�t a poz�ciój�ban. �s b�r eddig is
bizalommal fordultunk �n fel�, mivel meggyQzQd�s�nk volt, hogy Hanisch igazgató �r
helyesen v�lasztott, az elbesz�l�se m�g ink�bb megerQs�tette bizalmunkat.
- Igen, igazgató �r, osztom a h�gom v�lem�ny�t. Jó tudni, hogy �n sz�let�s�n�l fogva is
H�ttenfeld�hez k�tQdik, s hogy �desap�nk seg�tette elsQ l�p�seit. A papa mindig �les szemq
�s jó emberismerQ volt. �r�l�k, hogy �pp az �n kez�be tett�k le a gy�r j�vQj�t.
E szavakkal Werner a kez�t ny�jtotta Valbergnek. Kiss� bizonytalanul Olly is k�vette a
p�ld�j�t.
Valberg csillogó tekintettel emelte az ajk�hoz a le�ny jobbj�t, mire Olly elpirult, �s sietve
fel�llt.
- N�h�ny percre az eln�z�s�t kell k�rnem, igazgató �r, �s a b�ty�m t�rsas�g�ra hagyom,
am�g asztalhoz �l�nk. Nem vagy f�radt, Werner?
- Nem, Olly, nagyon jól �rzem magam.
Valberg is fel�llt, �s udvariasan meghajolt, amikor Olly k�nnyed biccent�ssel elhaladt
mellette az ajtó fel�. A l�ny arra gondolt, milyen pontosan ismeri �s alkalmazza a t�rsas�gi
�rintkez�s illemszab�lyait az igazgató. Nem is hinn� az ember, hogy egy munk�s fia.
Az elQt�rben Gild�val tal�lkozott, aki �pp lej�tt a l�pcsQn.
- Sz�ks�ge van r�m, Olly?
- Nem, Gilda - felelte kiss� szórakozottan. - �zleti megbesz�l�st tartottunk az igazgató
�rral. Viszont legyen sz�ves, int�zkedj�k, hogy ma eggyel t�bb szem�lyre ter�tsenek. Doktor
Valberg is vel�nk eb�del. �n most gyorsan �t�lt�z�m. �s k�rem, gondoskodj�k róla, hogy
vir�got is tegyenek az asztalra! A kert�sz majd k�t egy csokrot.
- M�ris megkeresem, Olly.
- Akkor viszl�t!
Ezzel Olly felszaladt a l�pcsQn.
Egy f�lór�val k�sQbb a testv�rek Gild�val �s Valberg doktorral asztalhoz �ltek.
�tkez�s k�zben �l�nk eszmecser�t folytattak. Valberg kellemes �s szórakoztató partnernek
bizonyult. Csak Olly volt szótlanabb, mint m�skor. Ez azonban a vid�m t�rsalg�s k�zben nem
keltett feltqn�st.
Asztalbont�s ut�n Valberg elb�cs�zott. Olly szinte �nk�ntelen�l, valami belsQ
k�nyszernek engedve biztatta, hogy mielQbb keresse fel Qket ism�t.
- �gy van, kedves igazgató �r, a h�gom a sz�vembQl besz�lt! - tette hozz� Werner. -
Meg�rvendeztetne benn�nket, ha r�nk �ldozn� egy szabad est�j�t.
Valberg meghajolt, �s annak a f�rfinak a nyugodt magabiztoss�g�val mondott k�sz�netet a
sz�vesl�t�s�rt, aki tudja, hogy sehol sem alkalmatlan a jelenl�te. Mindazon�ltal l�tszott rajta,
hogy nagyon �r�l.
Miut�n elhagyta a helyis�get, Olly mintegy k�l�n�sebb sz�nd�k n�lk�l az ablakhoz l�pett,
�s tekintet�vel k�vette a magas, erQteljes alakot, amely f�rg�n �s magabiztosan haladt. Az
ember j�r�sa sokszor eg�sz l�ny�rQl �rulkodik. Valbergn�l is ez volt a helyzet. Szapor�n, de
minden siets�g n�lk�l v�gott �t a kerten. A szemk�zti orgonabokrokn�l, amelyek k�z�tt m�g
most is ott magasodott a hinta vas�llv�nya, hirtelen megtorpant. K�r�s - k�r�l a f�ld fanyar,
fqszeres illata �radt.
Valberg f�lig �ntudatlanul let�rt egy zsenge hajt�st az orgonabokorról. K�zben
visszan�zett a h�z fel�, s ekkor megpillantotta Olly von Larsent az ablakban. A le�ny
valósz�nqtlen�l karcs� alakja �lesen kirajzolódott az ablakkeretben. Felemelt k�zzel v�dte
szem�t az erQs napsugaraktól. A f�rfi nem tudta, vajon l�tja - e Qt.
Az ifj�kori �lmok csoda orsz�g�nak mesebeli hercegnQje imm�r nagyvil�gi d�mak�nt �llt
az �rett f�rfi elQtt. [ Pobierz całość w formacie PDF ]