[ Pobierz całość w formacie PDF ]

most sem egyszeri hatéves ciklusra választanak elnököt. Talán ez a megvívandó
harc igazolná szökését. Talán nem.
Egy dolog azonban sosem hagyta el egyetlen percre sem: a
megváltozhatatlan, kérlelhetetlen tény, hogy a világ üres volt Alice nélkül.
Hiányzol, édesem! - gondolta, és majdnem feladta a küzdelmet a könnyek
ellen.
Negyvenegyedik fejezet
Dublin - szerda, 17 óra 30 perc
A nap már alacsonyan járt a nyugati égen, amikor Jay Reinhart, nyomában a
többiekkel kilépett Seamus Dunham cégének ajtaján. Kényszerítette magát, hogy
észrevegye az eléje táruló szépséget: az alacsony napsugarak egybefolyó vörös
árnyalatai szinte lángra gyújtották az épület vörös téglás falát, a táblákon
visszaverQdött a fény, és a szerencsétlen nyugat felé hajtó autósok kénytelenek
voltak a szemük elé tartani kezüket, ha látni akartak valamit. A város kezdett
felébredni a délutáni ejtQzésbQl, és gyqjtötte energiáját az esti Szent Patrick-
napi mulatságra. Az emberek ragadós optimizmussal járták az utcákat, és ettQl az
sem tántorította el Qket, hogy még Dublin szépséges városában sem volt mindenki
maradéktalanul boldog. Sötétedés után pompás és hosszú tqzijátékra készültek a
város keleti végében, ahol a Liffey az öbölbe ömlik, és a belvárosban máris
megsqrqsödött a forgalom.
Jay imádta a naplementét, de örömének némi határt szabtak a horizonton
derengQ borongós körülmények. A vöröslQ naplementébe burkolózó város azonban
mégis csodálatot érdemelt, még akkor is, ha a szépségét csak késQbb élvezheti
teljes egészében, amikor a veszélyek remélhetQleg már elmúlnak.
Az elnök visszautasította Garrity meghívását a tqzijátékra, és inkább
visszament a repülQtéri hotelba, ahol egy szendvicset kért. Matt Ward
megkönnyebbülten fogadta az elnököt, majd örömöt színlelve Q is hasonlóképp
cselekedett, és tovább Qrködött a rábízott személy felett.
Seamus Dunhamnek feleségével és gyermekével kellett foglalkoznia, így
Sherryt és Jayt a túláradóan nagylelkq Michael Garrity vette pártfogásába,
akinek az a szó, hogy  nem , semmit nem mondott.
- Ugyan már! - kiáltotta barátságosan, amikor Jay megpróbálta lebeszélni
egy egyre inkább kocsmatúrának kinézQ programról. - Függetlenül attól, hogy
holnap mi történik, nekem egy itteni törvény értelmében meg kell mutatnom egy-
két helyet Dublinban. Nem szeretném, ha a turizmus elhanyagolása miatt kapnék
idézést.
- De tényleg, Michael, igazán kedves, de...
- A tiltakozásokat meg se hallom - erQsködött tovább -, és ez az ifjú
hölgyre is vonatkozik! - mondta Sherry felé biccentve.
Szemmel láthatóan hiábavaló lett volna minden további ellenkezés, ezért
vonakodva ugyan, de beleegyeztek egy gyors városnézQ körútba, amelynek során
Michael egyik kedvenc kocsmáját is meg kellett tekinteniük.
Ennyi, és semmi több, figyelmeztette Jay. Egyikük, sem volt vidám
hangulatban.
Michael Garrity kocsija önmagában is külön próbatételnek bizonyult. Drága
modell volt, de ahhoz túl szqk, hogy Jay akár elöl, akár hátul kényelmesen
elférjen benne, ezért nagylelkqen felajánlotta Sherrynek, hogy hátra ül. Azonban
ott is csak oldalvást tudott elhelyezkedni, mivel a lába túl hosszú volt az elsQ
ülés mögötti apró térhez képest. Ezen az sem segített sokat, hogy Sherry a
lehetQ legjobban elQrehúzta az ülését.
A nQ ragaszkodott hozzá, hogy a következQ alkalmas helyen álljanak meg, és
cseréljenek helyet, amibe Jay vonakodva beleegyezett. Michael megállt, Sherry
hátra ült - közben elkapta Jay elismerQ pillantását -, majd Jay is helyet
foglalt a sofQr mellett. Aztán Michael hatalmas lendülettel ismét elindult.
- Itt mindig így vezetnek? - kérdezte Jay, miután épp csak elkerültek egy
ütközést egy elszáguldó teherautóval.
- Mire gondol? - kérdezett vissza Michael teljesen ártatlanul, mire Jay
jobbnak látta, ha nem feszegeti tovább a témát.
A Four Courts minden városnézQ túra kötelezQ állomása volt, bár ma zárva
tartott. - Holnap úgyis eleget látnak majd belQle - jegyezte meg Michael szinte
vidáman, mintha ez nem is lett volna olyan baljós kilátás. Ismét a gázra
taposott, hogy futtában vethessenek egy pillantást a Trinity College-ra, a
Dublini Várra és az O'Connell Streetre, amelyet  a nagy hazafiról, és nem a mi
rohadt bírónkról neveztek el , fqzte hozzá a kommentárt Michael, majd újabb
kanyart vett, mely a gravitáció erejének sokszorosával nyomta az ülés mélyére
Jayt, legalábbis Q így érezte.
- Na, látják ott azt a bronzszobrot? - kérdezte, és az ablakból ijesztQen [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • rafalstec.xlx.pl